Miért van olyan sok tó az tundrában, mert nincs több csapadék, mint a sivatagban

A tundra rengeteg tóval csodálja meg az utazókat. Nem hiába, ezt a Jeges-tenger partján húzódó szárazföldön tavak és mocsarak földterületének hívják, mert itt több van, mint a világ bármely más részén. A nagy és kicsi, de leggyakrabban sekély és kerek tavak hatalmas tereket foglalnak el a távol-északon. Érdekes módon itt nincs annyira csapadék. A tundrában a tél rendkívül kevés havas, és nyáron nincs több eső, mint a száraz sztyeppben vagy akár néhány sivatagban. Honnan származnak ezek a tavak és mocsarak?

Ha megnézi az éves csapadék térképét, világossá válik, hogy az indikátor tundra közbenső helyet foglal el a sivatagok és a sztyeppe régiók között. A csapadék itt évente 100–300 mm-re esik, egyes területeken ez az arány eléri az 500 mm-t. De itt a tundrában a hőmérsékletek alacsony értékükben különböznek, ami sok tekintetben szolgál e tavak és mocsarak kialakulásának okaként.

A tundra az örökké fagyok folyamatos elterjedésének zónája, amely akár 500 méter és még több mélységet is elérhet. A tundrában a nyár hideg és nagyon rövid. Annak ellenére, hogy egy sarki napot figyelnek meg a sarkkör mögött, pontosan ez az eset áll fenn, amikor süt a nap, de nem melegszik. A nap alacsonyan van a horizont felett, és a sugarak nagy szögben esnek az tundra felületére, így a legtöbbjük visszaverődik anélkül, hogy a felületet melegen felmelegednék. A nyári hónapok átlagos havi hőmérséklete nem haladja meg az 5–12 Celsius fokot, és a fagymentes időszak csak néhány hétig tarthat. Emiatt a tundrában az örökké fagyok csak a felső rétegben olvadnak el, 40–60 centiméterrel, miközben a nedvesség a felszínen marad. Az örökké fagyos kiolvadásból származó csapadék és víz nem megy sehova, mivel egy réteg fagyott kőzetek megakadályozzák, hogy a talajba beleszivárogjanak.

A nedvesség elpárolgása azonban gyakorlatilag nem fordul elő: az alacsony hőmérsékletek segítenek kevesebb nedvesség elpárologtatásában a felületről, mint a légköri csapadék. Kiderül, hogy még a sivatagi éghajlattal összehasonlítható kis mennyiségű csapadék esetén is az tundrában a párolgás mindig kevesebb, mint a csapadék. Ez a kép túlzott páratartalomhoz, valamint számos tavak és mocsarak kialakulásához vezet.