Ghána elektronikai hulladéklerakó: Ahova a fejlett országokból származó számítógépes hulladékok kerülnek

Világunk sokat megváltozott az elmúlt évtizedekben. Mindenütt különféle berendezések és elektronika vesz körül minket, ami kényelmesebbé, változatosabbá, produktívabbá és érdekesebbé teszi az életet. De a haladásnak és a kényelemnek van egy másik, nem annyira kellemes oldala - az elektronikus szemét hatalmas sokszöge. Ma a bolygó egyik legszennyezettebb helyéről fogunk beszélni - a ghánai leszerelt elektronika lerakott oldaláról.

Ghána nemcsak Afrika, hanem az egész világ egyik legszegényebb országa, ahol a teljes népesség csaknem egyharmada a szegénységi küszöb alatt él. A nyugat-afrikai ország gazdaságának alapja a kakaóbab előállítása, de a világon nemcsak erről ismert. Nem messze Ghána fővárosától - Accra városától - egy hatalmas hulladéklerakó található a leszerelt elektronika területén, ahol minden nap több ezer ember dolgozik, értékes anyagokat keresve, ideértve a gyermekeket is.

Ez az Agbogbloshi nevű hely nem hiába hírhedt a bolygó egyik legszennyezettebb pontjáról. Az elektronikus hulladék nagyon mérgező, mivel az abban található elemek veszélyt jelentenek a környezetre. Ez az oka annak, hogy fejlett gazdaságokkal és magas környezetvédelmi előírásokkal rendelkező országokban tilos a leszerelt elektronikát a háztartási hulladéklerakókba dobni. Az ilyen típusú hulladékot kötelezően feldolgozni kell, ami viszont további anyagköltségeket von maga után. Pontosan ebben a szakaszban manifesztálódnak a modern világ minden környezeti paradoxonja: kiderül, hogy azokat a hulladékokat, amelyeket nem lehet Európában vagy az USA-ban hulladéklerakókban ártalmatlanítani, meglehetõsen legálisan exportálhatják a harmadik világ országaiba különféle nevek alatt, amelyek elrejtik a történõ lényegét. Annak ellenére, hogy a fejlett országok többsége aláírta a bázeli egyezményt, amely tiltja a mérgező hulladékok exportját a fejlődő országokba, az olyan helyek továbbra is léteznek bolygónkban, mint Agbogblošy.

Az ENSZ becslései szerint a világon évente több mint 50 millió tonna elektronikai hulladék keletkezik, és ennek kb. 25% -át ártalmatlanítják a környezetvédelmi előírásoknak megfelelően. A fennmaradó 75% harmadik világ országaiba kerül, amelyek lakossága szintén részt vesz az ilyen hulladékok ártalmatlanításában, de csak azok a módszerek, amelyek felhasználhatók, végül aláássák egészségüket és a környező régió környezetét.

A ghánai elektronikai hulladéklerakóban dolgozók értékes termékeket bocsátanak ki a leszerelt berendezések részeiből, és eladásukat élvezik. Itt találhatók teljes, szervizelhető cikkek, amelyek értékesíthetők, de leginkább a dolgozók elégedettek a színesfémekkel. Itt ólom, réz, ezüst és még az arany is megtalálható. Kiderült, hogy 1 tonna leszerelt elektronika ugyanolyan mennyiségű aranyat tartalmaz, mint 18 tonna aranyérc. Bizonyos fémek kivonása a testből a legegyszerűbb módja annak elégetése. Az emberek szemetet égetnek, és a kaustikus szmog mindig lóg a hulladéklerakón, amely mindent megmérgez. Miután az ügy leégett, megkezdheti a nemesfémek kutatását. Az ilyen munka elvégzéséhez nincs szükség speciális készségekre és ismeretekre, így sok gyermek Agbogbloši-i hulladéklerakóban dolgozik.

A szakértők szerint több tízezer ember vesz részt ebben a veszélyes vállalkozásban Ghánában, a hulladéklerakók dolgozóitól a viszonteladókig. Az emberek többsége, akik egész nap mérgező füst klubokban töltik a leszerelt monitort és processzort, még soha nem láttak működő számítógépet az életükben.