Római "beszélő" szobrok: mi, kivel és hogyan beszélnek

Amikor azt mondják, hogy Róma tanulmányozásához az egyetlen élet nem elegendő, valószínűleg ez nem túlzás. Az Örökkévaló város titkait rejtették a kétezer éves történelem terhe alatt. Olyan sokan vannak a városban, hogy valószínűleg sokat még mindig nem tettek közzé.

Ennek ellenére a rajongók kíváncsisága és a római kultúra iránti szeretet ugyanolyan örökkévaló, mint a város.

Minden nap érdekes történetet és új érzelmeket adhat. Érdekes történet, amire szükségünk van. És a "beszélő Római szobrok" ​​elmondhatják nekünk. Rejtve vannak a város központjában. Sokat tudnak mondani. Csak figyelj.

A 16. század elejétől Rómában elterjedtek a hatalmat kritizáló bejelentések. Éjszaka számos szobor epigrammát jelenített meg latin és olasz nyelven. Sőt, egy ismeretlen író olyan műemlékeket választott, amelyek a város jól meglátogatott helyein álltak. Számított arra a tényre, hogy reggel minden polgárnak ideje lenne elolvasni azokat, mielőtt az őrök törli a zavaró jegyzeteket.

Hat szobor önkéntelen résztvevővé vált ebben a folyamatban, és elméjének gondolatait közvetítette a közönségnek. Jöttek egy közös kollektív névvel - "az aukurok kongresszusa". Merész, szatirikus, néha nem túl tiszteletteljes bizonyítékként szolgáltak a történészek számára a Róma polgárainak az állami hatalommal és az egyház vezetõivel szembeni hozzáállásáról. A híres szobrokon közzétett költői kritika az első hirdetőtábla a világon. A 16. században kezdődött hagyomány ma is folytatódik.

Az első "beszélő" szobor Pasquino (szintén Pasquino). A téren található, amely ma is a nevét viseli, nem messze a Piazza Navonától. A szobrot, sok mérlegelés és elemzés után, a mitikus Menelaus király (Elena Troyanskaya férje) képeként határozták meg. Karjában Patroclus holttestét tartja. A szobor egy példánya található a firenzei Lanzi Loggia-ban.

A római emlékművet 1501-ben fedezték fel Oliviero Carafa bíboros megbízásából. Nemrégiben vett egy épületet Orsini-tól. Ma ismerjük őt Palazzo Braschi néven. A szobrot kihúzták a sárból, és maga a bíboros parancsára egy talapzatra helyezte a palota sarkában. Még mindig ott van.

Röviddel ezután az emlékműben megjelentek a vallási és polgári hatóságoknak címzett apró versek vagy kritikus epigrammák. Leghíresebb közülük VIII. Barberini Urban pápa címzettje. Így hangzik: "Amit a barbárok nem teljesítettek, Barberini érte tette.".

Pápa arra kényszerítette Bernini építészt, hogy távolítsa el a Panteon bronztetőjét, és készítsen előlőből előtetőt a Szent Péter-bazilikában.

A katolikus egyház uralkodó elitjét gyakran szobrokkal kritizálták. A bíborosok megpróbálták korlátozni a Paskvinoval kapcsolatos megjegyzések megjelenését.

VI. Adriano, a katolicizmus történetének egyetlen holland pápa, még a Tiberisbe is tervezte. Ez a projekt szerencsére nem valósult meg. Ennek eredményeként a hatóságok úgy döntöttek, hogy őrzik és őrzik a szobrot a további közzététel megakadályozása érdekében. A lakosok más műemlékek felé fordultak. Így megjelent Róma "beszélő" szobrai.

A következő "beszélt" - Marforio. Ezt a műemléket a 16. században, X Innocent pápa akaratával fedezték fel a Capitolini Múzeumok új palotájának udvarán, a Capitoliumban.

Az ókori szobor az AD századból származik, nagy szakállas ember. Talán a Neptunust ábrázolja, talán a Tiberét, vagy az óceán római istenét ábrázolja. A szobrot a római fórumon találták az északi császár boltív közelében, a gránit medence mellett, amelyen a felirat volt: Mare ino. Ami a "Mars temploma a fórumban". Valószínűleg a szobor neve ennek a kifejezésnek a származéka.

Marforio Pasquino "beszélgetőpartnere". Ismert, hogy egyes szatírokban a szobrok párbeszédet folytatnak egymással. Az egyik társadalmi kérdéseket tesz fel, a másik szellemesen válaszol. A leghíresebb párbeszéd az olasz napóleoni hódítás időszakára utal. Marforio azt kérdezi Pasquinótól: "Igaz, hogy minden francia tolvaj?" Erre válaszol: "Nem minden, csak a Bona rész." Van egy játék a szavakról. A bona rész a fordításban azt jelenti - "közülük csak néhány" ".

A szobrok társadalmilag jelentős jelenséggé váltak Róma életében. Pasquino annyira híres lett, hogy nevét átalakították a pasquinate angol szóvá. Ez egy szatíra tiltakozást jelentett a költészetben. Jelenleg Pasquino és Marforio mellett beszélõ szobrok a következõk: Madame Lucretius, Luigi apát, Il Babuino és Il Fakkino.

Manapság csak Pasquino marad hű a hagyományokhoz: az emlékmű alapját mindig sok szatirikus vers borítja a hatalomban lévőknek. Nyilvánvaló, hogy a szerzők már nem kockáztatják börtönben tartózkodásukat, amint a pápák uralma alatt történt, de továbbra is fennáll a szokása, hogy a költészetet aláírás nélkül hagyja.