Csodálatos trükk: miért nem halnak meg az echidnák Ausztráliában a tűzoltások során?

Ausztrália egy csodálatos hely, ahol a természetes tüzek ugyanúgy a táj részét képezik, mint a kenguruk vagy az eukaliptuszok. A forró és a száraz éghajlat miatt a cserjés vagy az eukaliptusz erdőkben gyakran fordul elő tüzek. De, mint kiderült, nem csak a helyi növényfajok, hanem néhány állat is alkalmazkodik ilyen nehéz körülményekhez. Például az echidnák, akik nem menekülnek, de elsajátították a tűzben való túlélés egyedi módját, az életre és az egészségre gyakorolt ​​következmények nélkül. Az echidhinek nemcsak túlélik a tüzet, hanem biztonságosan léteznek azok után is, amikor nincs sem víz, sem apró gerinctelenek, amelyek körül táplálkoznak. Hogyan csinálják?

A tudósok régóta észrevették, hogy az echidnának van valamiféle titka, amely lehetővé teszi számukra, hogy a természetes tüzek problémák nélkül túléljék őket. De ezek nagyon titokzatos állatok, és a biológusok sokáig nem tudták kitalálni, hogyan sikerül a vírusok megmenteni életüket, amikor minden a hamura fordul. Ennek a rejtélynek a megoldására több érzékelőt kellett feltenniük a kísérleti állatokra, és ellenőrzött tüzet provokálniuk kellett.

Kiderült, hogy a közeledő tűz látványában a csodálatos állatok egyszerűen hibernálnak. Kényelmes üreget keresnek egy fában, menhelyet egy fakiterületen, vagy csak lyukat ásnak és a föld alatt ásnak. Miután az echidna biztonságban találta magát, felfüggesztett animációba esik. A testhőmérséklet csökken, a légzés, a szívdobogás és más létfontosságú folyamatok lelassulnak. Ez a körülmény a tűz után egy ideig fennáll, mivel a viperaknak egyszerűen nincs mit tenni az elpusztult területen. Egyszerűen halálra éheznek, mivel a megsérült erdőben nincs kicsi élőlény és az echidnának nincs étel. Miután az első rovarok és más apró állatok megjelentek a kioltott tűz helyén, az echidna elhagyja hibernált állapotát és visszatér normál életébe.

Az echidna menedéke néha nem nagyon megbízható, és akkor a testük kissé szenved a tűztől. Az ausztrál tudósok többször találkoztak olyan állatokkal, amelyek tövis égett. De a biológusok úgy vélik, hogy a tövisek elvesztése nem okoz számukra fizikai szenvedést, mivel a tüskék nem más, mint a haj, amelynek kissé szokatlan megjelenése van. Egy idő után újjászületik, visszatérve az echidna eredeti formájához.

Az echidnák evolúciója Ausztráliában zajlott, és az állandó erdőtüzek ilyen csodálatos védelmi mechanizmus kialakulásához vezettek. A hibernálás a tűzállóság nagyon kényelmes módja, amely nemcsak az élet biztonságát biztosítja, hanem lehetővé teszi az energia és idő jelentős megtakarítását is. Csak megcsodálhatjuk, hogy az echidna mennyire sikeresen illeszkedik az ausztrál élet realitásaiba.