Miért degenerálódnak a grönlandi inuitok?

A dán és amerikai szakemberekből álló nemzetközi szakemberek csoportja megvizsgálta a grönlandi belföldi eskimók genetikai anyagait.

A vizsgálatok során zavaró tényezőket azonosítottak: összehasonlítva más vizsgált populációkkal, a legtöbb veszélyes genetikai mutáció eloszlik ezen emberek képviselői között. A genetika szerint az lényeg az inuitok kis száma.

Az inuitok Kanada és Grönland környékbeli régióinak őslakosai. A grönlandi inuit malaitoknak nevezi magukat. Kb. 2000 ember, aki Chukotkában él, szintén inuitnak tekinthető. Az eszkimó-aleut nyelvek családjának inuit nyelvén beszélnek, és egy nagyobb népi csoporthoz tartoznak - az eszkimók. Az antropológusok szerint a grönlandi inuit ősei északkeletre költöztek Alaszka területéről a X század körül. És a 15. századra már Grönland partjain laktak, tengeri emlősöket vadásztak és halásztak. Most ezen emberek száma körülbelül 50 000 ember. A tudósok szerint manapság ezen emberek génállománya átélte az úgynevezett „szűk keresztmetszet hatásának” következményeit. Ez az emberek genetikai sokféleségének csökkenésében nyilvánul meg, képviselőinek számának csökkenése miatt. Annak ellenére, hogy az inuit népessége manapság meglehetősen magas, genetikailag közeli rokonok. A kutatók szerint ennek a népnek a modern képviselői egy kis számú inuit leszármazottja, akiknek sikerült túlélniük a szám körülbelül 20 000 évvel ezelőtti hirtelen csökkenése után. Ezen okok miatt, valamint ezen népek rokon csoportoktól való relatív elszigeteltsége miatt az inuit a genetikai degeneráció szélén állt.

A "szűk keresztmetszethatás" az állatvilág képviselőire is jellemző. A leginkább tanulmányozott példák az emlősfajok, amelyek megsemmisítése a szám hirtelen csökkenéséhez vezetett. Ez a Bialowieza populációja a bölénynek, a sejteknek, a Przhevalsky lónak és még sokan másoknak. A populáció kisszámú képviselőtől való visszaállítása utáni kísérletek során a tudósok számos problémával szembesültek, amelyek az alkotó egyének alacsony genetikai sokféleségével kapcsolatosak.

Amikor a kutatók 18 grönlandi inuit genomját elemezték, a csoport képviselői között magas a negatív mutációk aránya. Egy ilyen etnikai csoportban nem figyelhető meg ilyen sokféle eltérés. A genetikusok szerint az alacsony genetikai sokféleséggel rendelkező népek nemcsak számos betegségre hajlamosak, hanem érzékenyebbek a különféle környezeti változásokra is, ideértve az antropogén természetűeket is. A szakértők azt is remélik, hogy ezen emberek további tanulmányozása lehetővé teszi az emberi genetikai betegségek kutatásának előrehaladását, és rávilágít a gén egyéb rejtélyeire.