A halált megszakítják: hogyan sikerül néhány lazacnak elkerülni az ívás utáni halált

Mindenki tudja, hogy a lazaccsalád halainak egy szomorú vonása van: pubertás és ívás után szükségszerűen meghalnak. De kiderül, hogy ebben a szigorú természetvédelmi törvényben van egy kivétel. Európa területén a lazac nemzetség egyes képviselői élnek, akik hosszabb és boldogabb életet élnek, és többször is ívhatnak.

A lazaccsalád halai, ez a közismert hüllő, rózsaszínű lazac, lazac, pisztráng és mások az északi félteké hideg vizein élnek. Közöttük vannak mind áthaladó fajok, mind tó formák. Etetés és pubertás után a lazac ívni kezd. De miután tojást tojtak, csak egy kicsit kell élniük, és néhány hét múlva meghalnak. A lazac visszafordíthatatlan folyamatok eredményeként elpusztul, amelyek a szteroidhormonok, köztük a stresszhormon - kortizol - termelésével járnak. De sajnos, haláluknak van bizonyos biológiai jelentése. A hideg északi folyók rossz táplálék-ellátása esetén, ahol ívásra és fiatal lazaclárvák első élet hónapjaira kerül sor, a szülők holttestei táplálékbázisként szolgálnak a gerinctelen víziállatok számára, amelyek viszont halak lárváinak táplálkoznak.

De néha a szokatlan kagylók beavatkoznak ebbe a folyamatba, amelyek képesek csodát végrehajtani és megakadályozzák a korai öregedés és halál folyamatát.

Egy közönséges vagy európai gyöngykagyló egy kéthéjú kagyló, amely az északi félteké folyóin és patakjain él. Nem olyan régen ezek a puhatestűek halászat tárgyaként szolgáltak, és belőlük kivontak folyógyöngyöket. A gyöngyipart fejlesztették ki az európai országokban, köztük Oroszországban is, ám ma ezen fajok számának hirtelen csökkenése miatt az ipar nem folytat halászatot.

Ez a puhatestű azonban nem csupán gyöngyök előállítási képessége miatt érdekes. Kiderült, hogy az európai gyöngykagyló kiemelkedő hosszú máj az édesvízi gerinctelen állatok körében, és akár 200–250 évet is élhet. De a puhatestű lárvái életük elején paraziták, és gazdahalakra van szükségük, amelyeket gyakran az atlanti lazac játszik. A lárvák ezeknek a halaknak a kopoltyújaihoz kapcsolódnak, és 8-11 hónapig ott élnek, majd elválasztják és folytatják szabad életüket a rezervoár alján.

A puhatestű nem csak halakat használ gazdaként, hanem biztosítja azt is, hogy a halak nem óknak meg ívás után. A korai elhalálozás biokémiai programja kudarcot vall a puhatestűket kiválasztó specifikus anyagok miatt. A közönséges gyöngykagylónak köszönhetően az atlanti lazac akár hatszor is képes ívni és sokkal hosszabb ideig élni, miközben jelentősen növeli a kedvezőtlen tényezőkkel szembeni ellenállást, mint például az alacsony oxigénszint vagy a trauma. Természetesen nem élhetnek 200 évig, de megbízhatóan ismert, hogy az ilyen halak 13 évig életben maradnak. A tudósok szerint ennek a folyamatnak a biológiai jelentése az, hogy az élősködő szándékosan védi tulajdonosának életét, mivel nincs ideje teljes fejlődési ciklusának átjárására, amely akár 11 hónapig is tarthat. A gyöngynek szüksége van a lazachoz, hogy életben legyen, és ehhez segíteni kell abban, hogy ne meghaljon. A tanulmányok szerint a puhatestűekkel való együttélésnek nincs negatív hatása az egészségre a lazacra, tehát az ilyen együttműködést inkább szimbiózisnak, mint parazitizmusnak lehet nevezni.