Víz nélkül és a perzselő nap alatt: hogyan változtatta meg Izrael az erdőt és szőlőt homoksá?

Kevés ember szeret élni a sivatagban: itt nagyon meleg, gyakorlatilag nincs víz és gyakran vannak porviharok. De még a sivatagban is kényelmesen létezhet, ha zöld paradicsommá változtatja. A legcsodálatosabb dolog az, hogy ez hatalmas anyagi költségek nélkül és ötletes technológiák nélkül is megtehető. Ma az Izrael mesterséges erdőiről beszélünk, amelyeket egy víztelen sivatag közepére ültettek, és amelyet senki sem öntözett.

Izrael a mediterrán éghajlati övezetben helyezkedik el, és területének 60% -át sivatagok foglalják el. De az állam úgy döntött, hogy fák ültetésével küzdi ezt az igazságtalanságot. A múlt század 40-es éveiben csak 4,5 millió fát nőttek Izraelben, a 90-es évek végén pedig már több mint 200 millió fát. Furcsanak tűnhet számunkra, hogy az erdőalapot pontosan a fák száma jellemzi, de itt, ahol minden fa valódi ékszer, az erdő mennyiségét pontosan a fák száma határozza meg, nem pedig az erdő négyzetkilométere, mint a mérsékelt szélességben.

A sivatagot kezdetben eukaliptusz fákkal kezdték ültetni. Ez egy olyan kultúra, amely a talajra nem igényes és bőséges nedvességtartalommal rendelkezik, és jól fejlődik a sivatagi régiókban. Az eukaliptusz azonban nagyon agresszív fajnak bizonyult, mellyel más növényfajok nem növekedtek és nem fejlõdtek jól. Aztán úgy döntöttek, hogy bővítik a kínálatot, és a mesterséges ültetvényekben elkezdték használni az alpesi fenyőt, az izraeli fenyőt, a ciprusokat, a tölgyeket és más fajtákat.

A fiatal palánták túlélési aránya eléri a 80% -ot és annál magasabb, és ennek ellenére, hogy az ültetés után senki nem itatja őket. De hogyan tudnak túlélni a sivatagi nehéz körülmények között, ahol évente 1-2 alkalommal ritkán esnek eső, és a nyílt területeken a levegő hőmérséklete meghaladja az 50 ° C-ot? Nem, ezek nem GMO növények, amelyeknek nincs szükségük vízre, mint gondolnád. Arról szól, hogy egy érdekes ültetési technológiáról van szó, amelynek érdekében más országok szakemberei, akiknek ma az elsivatagosodási probléma Izraelbe jön. Ültetéskor a fiatal növényt egy műanyag edénybe helyezik, amelynek fehér falai vannak kívül és fekete falak belülről. A légköri levegőből származó nedvesség kondenzálódik a belső falakon, amely a tartályon keresztül a gyökerekig áramlik, és biztosítja a palántának a szükséges mennyiségű vizet. Az élet első 5-7 évében ez a vízmennyiség elegendő a fa teljes növekedéséhez, majd a gyökerek a nedvességgel telített réteggé növekednek, és innen táplálékot fogyasztanak. Így kiderül, hogy a fiatal fák az ültetés óta minimális karbantartást igényelnek.

Manapság Izrael alig az egyetlen ország a világon, ahol az erdőállomány területe nem csökken, hanem évente növekszik. Az erdőszalagok és az egész erdők ültetésével az ország nemcsak az elsivatagosodással küzd, hanem javítja a terület mikroklímáját is, mivel a fák csodákat okozhatnak. Egy forró napon az erdőállványokban a léghőmérséklet tíz fokkal alacsonyabb, mint a nyílt területeken, itt magasabb a páratartalom, és a fák maguk is védik a talajt a szél-erózióktól. Ezenkívül a fák árnyékában és a kedvezőbb mikroklímában gyümölcsfák is nőhetnek, amelyek a sivatagban egyszerűen nem valószínűek túlélni.

Az ország leghíresebb mesterséges tömege a Yatir erdő, amely közvetlenül a Negev sivatag közepén található. Az első palánták itt jelentek meg 1964-ben, és ma ezt az erdőt nehéz megkülönböztetni a természeti területektől, vannak olyan ökoútvonalak, amelyek népszerűek a turisták körében, sőt gombák is nőnek.

Ma Izrael kiemelkedő példája egy olyan területnek, ahol az emberek képesek voltak legyőzni a sivatagot, és erdővé alakíthatták azt, amely javítja az éghajlatot és elősegíti a mezőgazdaság fejlődését. Ahol 70 évvel ezelőtt csak forró homok létezett, ma erdők, szőlőültetvények, pisztácia és olajbogyó ültetvények vannak terjedve. Csodának tűnik, és sok ország szakértői jönnek ide, hogy megismerjék ezeket a technológiákat és az izraeli egyedi élményeket.