Sóbánya Wieliczkában: egyszer csak az elit engedték ide

Ez a szokatlan sóbánya Lengyelországon túl is ismert. Ilyen hírnévre tett szert nemcsak azért, mert Európa egyik legrégebbi kősólerakódása, hanem azért is, mert az első turisták a 15. században jelentek meg itt. Igaz, hogy ezek többnyire nagyon gazdagok és nemesek voltak, és maga az akna bejuthatott kirándulásra, csak az állam legmagasabb tisztviselőitől kapott külön engedély beszerzése után. Nézzük meg, miért annyira figyelemre méltó a Wieliczka bánya, hogy felvetették még az UNESCO világörökségi listájába, és évente több mint egymillió ember válik látogatójává.

A szikla sót a lengyel kisvárosban, Wieliczka-ban kezdték bányászni a XIII. Században. Az évszázadok során a sókivonás módszerei egyre tökéletesebbé váltak: a kézi munkát részben mechanizmusok váltották fel, gőzmozgató gép, elektromos áram és felvonó jelent meg. A 20. századig a bányában hihetetlenül nehéz volt a munka, és a munkavállalók nagyon keveset kaptak, bár maga a só kinyerése óriási haszonnal járt a bánya tulajdonosai számára. Mind az elítéltek, mind a polgári bányászok itt dolgoztak, és lovakkal szállították a kocsikat.

Méterről méterre a bányászok tovább haladtak a szárazföldön, és több mint 700 éves aknafejlesztés során számos folyosót és galériát készítettek, amelyek teljes hossza kb. 290 kilométer. Ez a szám egyszerűen meghökkentő, különös tekintettel arra a tényre, hogy ezeknek a folyosóknak a többsége a kézi munka eredménye.

Ezeket a folyosókat, vagy inkább azok egy kis részét, amelyeket kirándulások lebonyolítására alakítottak ki, számos turista látogatja meg. A kereskedelmi sótermelést 1996-ban leállították, és ma a Wieliczka sóbánya kizárólag turisztikai attrakció. A szakembereknek sok erőfeszítést kell tenniük az akna megfelelő szintjének fenntartása érdekében. Problémák vannak a magas páratartalommal, amely rosszul befolyásolja a sószobrokat és elpusztítja a sófalakat, ám a továbbfejlesztett szellőztető rendszer továbbra is foglalkozik velük.