Aligátor csuka: hatalmas ősi hal, amely képes légköri levegőt lélegezni

A mai bolygónkon élő állatok egyes fajai nagyon ősi eredetűek. Például a Mississippi lárvája, amely az eocén korában jelent meg, több mint 30 millió évvel ezelőtt. Ez idő alatt egyáltalán nem változott, és a nézet a következő: furcsa megjelenésében, hatalmas ősi halak és aligátorok vonásait ötvözve.

A Mississippi lárvája, vagy más néven az aligátor csuka (Latin Atractosteus spatula) édesvízi vagy enyhén sós víztestekben él a Mexikói-öböl mellett. Nem olyan régen, ezeket a halakat Észak-Amerika északibb régióiban is megtaláltak, de manapság jelentősen csökkent. Ezek a nagy halak, amelyek mérete eléri a 2–2,5 métert, inkább a jól melegített sekély víztesteket részesítik előnyben. A tudósok úgy vélik, hogy mielőtt el tudták volna érni a 3 métert, de még egy szerény 2,5-vel is a Föld egyik legnagyobb édesvízi halává váltak.

A Mississippi carapace ragadozók, akiknek testét vastag rombusz méretű borítja. Ezeknek a halaknak a mérlege különbözik a többi hal mérlegétől, és két rétegből áll. Az alsó réteg a csont alapja, az integrális réteg sima fényes mérlegekből áll, amelyek szorosan összeillenek, és folyamatos bevonatot képeznek.

Ezen ősi halak másik érdekes tulajdonsága a szokatlan úszóhólyag jelenléte. Az aligátor csuka, a carapace nemzetség többi képviselőjéhez hasonlóan, úszóhólyaggal rendelkezik, amely tüdőként működik. Erekkel telített, és a halak, kihúzva a fejüket a vízből, lélegezni tudnak vele légköri levegőt. Ezért jól érzik magukat mocsaras, sekély tározókban, amelyekben a víz alacsony oxigéntartalma van.

A Mississippi kanca ragadozók, sőt, még ezekről a halakról az emberek elleni támadásokról is van információ. Ilyen méretekkel mérhetik erősségüket egy emberrel, de a szakértők szerint inkább ez a kivétel, mint a szabály. Az emberek elleni támadások bejelentett eseteit az önvédelem diktálja, nem pedig a profitszerzés.