A Sarez-tó miért akadályozza a négy ország lakosságát?

A Sarez-tó a Pamirs gyöngyszeme, Tádzsikisztánban található. Ez a nagy víztest a károsított tavakhoz tartozik, azaz megjelenésének oka a sziklák összeomlása volt, amelyek akadályozták a Bartang-folyó (Murghab) keskeny völgyét, és természetes gáttá képeztek. Ezt az 1911-ben bekövetkezett eseményt Usoi-gátnak hívták. A tudósok szerint ennek a jelenségnek az oka egy erős földrengés.

Az Usoi-elzáródás mértéke egyszerűen elképesztő. A sziklagát 567 méter magas és több mint 3 kilométer szélességű. Ez az emberiség létezése során a bolygón a sziklák legnagyobb összeomlása. Az elakadás blokkolja a folyó útját, és a létrejövő tó tálja lassan megtelt vízzel. Az elzáródás kialakulásától számított három évig a kutatók nem észleltek szivárgást a gátban, 1914-ben azonban felfedezték, hogy rugók szivárognak az Usoi elzáródáson keresztül. Az új rezervoár mélysége addigra meghaladta a 270 métert. 7 évvel a természetes gát kialakulása után a Sarez-tó mélysége már 477 méter volt, és 75 km-re az Usoi-gát helyétől megtöltötte a folyó völgyét vizeivel.

Ma a Sarez-tó maximális mélysége 505 méter. A tó hossza a csapadék mennyiségétől és az elfoglaltságtól függően 65-75 kilométer. A tartály ilyen nagyszabású méretét nem kevesebb veszély fenyegeti.

A tény az, hogy a Bartang-völgyben végzett tanulmányok szerint az Usoi-gát messze van az elsőtől. Ezen a folyón korábban földcsuszamlások és gátak jelentkeztek, amelyek gátolt tavak kialakulásához vezettek. A geológusok legalább 9 hasonló tározó nyomát fedezték fel a Bartangi-völgyben, amely itt a Quaternáriumban létezett. De mi történt velük? Az eltűnés oka valószínűleg a földrengések, amelyek meglehetősen gyakran fordulnak elő a Pamir-hegységben, vagy a heves esőzések, amelyek a gátak elpusztultak.

A kutatók attól tartanak, hogy a Sarez-tó hasonló sorsát szenvedheti el. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a természetes gát 60 méterre csökkent és jelentős mértékben tömörült, nehéz elképzelni, hogyan fog viselkedni egy erős földrengés körülményei között, és hogy a megnövekedett vízmennyiség nyomása ellenáll-e rendellenesen magas esőzéseknek. Alapterülete 80 négyzetméter. km-es tó körülbelül 17 köbméter. km. víz, amely egy áttörés eredményeként a völgy alsó részéhez rohan, és az ösvényén mindent elmossa. Ezenkívül fennáll még egy veszély: összeomlás maga a tó vízterületén. A múlt század 60-as éveiben a Sarez-tó partján felfedték a földcsuszamlás fokozott kockázatú helyét. Még egy kisebb földrengés is okozhat földcsuszamlást, majd jelentős mennyiségű vizet kényszerítenek ki a tóból, amely a természetes gát fölé öntve szintén rohan tovább. Egy ilyen iszapfolyás kevésbé veszélyes, mint maga a gát áttörése, ugyanakkor semmit sem ígér a Bartangi-völgy településeinek lakosai számára. A tó esetleges süllyedése esetén nemcsak Tádzsikisztán területét, hanem a szomszédos Kirgizisztánt, Üzbegisztánt és Kazahsztánt is érinti. A tény az, hogy Bartang befolyik a Pyanj folyóba, amely viszont az Amu Darya mellékfolyója. Katasztrófa esetén annak mérete olyan nagy lesz, hogy a hullám eléri mind az Amu Daryát, mind az Aral-tengert.

Tekintettel a helyzet súlyosságára, már a múlt század 70-es éveiben, az Usoi-gát helyén hidroelektromos erőmű építésére irányuló projektet dolgoztak ki. A vízerőmű megépítésének eredményeként a tóban a szintnek 100 méterrel kellett csökkenni, ami minimalizálná az áttörés veszélyét. A technikai és anyagi nehézségek miatt azonban a projektet soha nem hajtották végre, és a Bartang-folyótól lefelé lévő lakosság biztonságának kérdése továbbra is nyitott. 2006-ban a térségben található nemzetközi befektetők pénzeszközeivel vészhelyzeti figyelmeztető rendszert hoztak létre, amely katasztrófa esetén figyelmezteti a lakosságot a fenyegetésre, ám a Sarez-tó biztonsági kérdése továbbra sem oldott meg.