Miért tartják a tudósok a gímszarvasot veszélyes állatfajnak?

Egyszer régen a gímszarvas csak az északi féltekén volt elterjedt, otthona pedig Eurázsia és Észak-Amerika erdőterületei voltak. Az embereket azonban kifejezetten a bolygó más régióiban, Dél-Amerikába, Ausztráliába és Új-Zélandra vitték. Az európai bevándorlók így azt remélték, hogy "javítják" a helyi faunát, olyan húsételekkel szolgálva, amelyek átvétele nem igényel külön költségeket. Évtizedekkel később ez a kezdeményezés tragédiává vált a helyi ökoszisztémák számára, és a gímszarvas teljesen nemesi státuszt kapott: a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) elismerte, hogy a gímszarvas a bolygó egyik legveszélyesebb inváziós faja.

Még 200-300 évvel ezelőtt a gímszarvas meglehetősen gyakori faj volt, ám az ellenőrizetlen vadászat miatt számuk a legtöbb élőhelyi régióban jelentősen csökkent. A gímszarvas, az egyes populációk földrajzi elszigeteltsége miatt, több alfajra oszlik, amelyek méretükben és külső tulajdonságaikban különböznek egymástól.

Annak ellenére, hogy manapság e faj képviselőit elsősorban csak a ritkán lakott területeken és a védett természeti területeken tartották fenn, a gímszarvas jövője nem okoz aggodalmat a biológusok számára. A szakértőket inkább aggasztja az a tény, hogy a gímszarvasok maguk is veszélyt jelentenek más szarvasfajokra és még az egész ökoszisztémára is, bár ez csak az emberek hibájából következett be.

Dél-Amerika

A gímszarvas bevezetése e kontinens területén vezette a legsúlyosabb következményeket. Argentína és Chile területein telepedtek le, és a sikeres alkalmazkodás eredményeként gyorsan új földre telepedtek le. Nemcsak a nemzeti parkokban, hanem a vadon is megtalálhatók, ahol jelentősen kiszorították amerikai rokonaikat - a dél-andoki szarvasokat. Ez a faj endemikus egy kis régióban - az Andok hegyvidéki tájjának szűk sávja, főleg a tengerszint feletti 2000-5000 méter távolságban. Az élelmezési forrásokért versenybe szálló gímszarvas befolyásolta a dél-Andok szarvasok számának csökkenését, amelyek közül nem volt ilyen sok. Manapság a tudósok beszámolják ennek a ritka fajnak a bőségét az 1000-1500 egyedből álló tartományban.

Új-Zéland

A gímszarvas érkezett Új-Zélandra más európai állampolgárokkal együtt. A vaddisznó család különféle képviselőit, beleértve a gímszarvas alfaját, az új-zélandi szigetekre az előző év közepe óta kezdték behozni. Az új lakóhelyre költözött európaiak nem vadásztak eléggé, ám az új kolóniában nem voltak nagy patások. A betelepített szarvas tökéletesen gyökerezik kedvező körülmények között és gyorsan szaporodik, és Új-Zéland egyik leggyakoribb faja lett. A trófea szarvas vadászat, amelyet több társaság szervezik a turisták számára, nagyon népszerű itt. A gímszarvasok bősége azonban valódi katasztrófává vált a szigetek természetes ökoszisztémái számára. Itt nem voltak új-zélandi patás állatok, és úgy tűnik, hogy a szarvasok senkit nem nyomnak el, de a túlzott legeltetés negatívan befolyásolta a növényközösségek állapotát. Az ökológusok megjegyzik, hogy a helyi lágyszárú növények számos faja már a kihalás szélén áll, mivel szarvasaikat folyamatosan elpusztítják. Ezenkívül az aljnövényzet megsemmisítése a helyi erdőkben ahhoz a tényhez vezet, hogy a röpképtelen papagáj-kakaó elvesztette szokásos élőhelyét.

Ausztrália

Ausztráliában nemes szarvasokat tenyésztettek vadászatra és húsra is. A nyulakhoz viszonyítva természetesen ezek hatása a helyi ökoszisztémákra nem annyira észrevehető, de bevezetése nem hozott semmi jót.

A gímszarvas más kontinenseken és szigeteken áttelepítésének teljesen nemes története ismét emlékeztet arra, hogy a vadvilág törékeny. A gímszarvasok túlzott számának problémája korai megoldást igényel, ám jelenleg nem létezik - a folyamat túl messzire ment. Az egyes régiók faunája, akár különálló sziget, hegység vagy kontinens, több millió év alatt alakult ki, és csak egy évszázadba telik, hogy visszavonhatatlanul felborítsák az egyedülálló világ kényes egyensúlyát.