A szibériai Patom-kráter rejtélye: hogyan alakult ki egy 40 méter magas sziklás hegy

A taiga közepén a szibériai erdők egy növényzet nélküli köves dombon állnak, amely nagy távolságból jól látható. Ez a titokzatos Patom-kráter, amelyet a geológusok fedeztek fel 1949-ben, és amelyet régóta meteoritcsökkenés eredményének tartanak. Később, több okból, ezt az elméletet el kellett hagyni, ám a tudósok még mindig nem jutottak egyetértésre abban, hogy mi történt.

A Patom-kráter magassága körülbelül 40 méter, átmérője körülbelül 75 méter. Ezenkívül a kráter közepén van egy kis, 12 méter magas kúp. A kráter az Irkutszk régió keleti részén, a Bodaibo kerületben található, 200 méterre az Eksekulah folyótól. Ez a régió elérhetetlen és fejletlen régiója, amelynek teljes népessége, ideértve a Bodaibo város lakosait is, nem haladja meg a 20 ezer embert. Részben ennek okán a Patom-kráter ilyen hosszú ideig gyakorlatilag felfedezetlen maradt. Mivel Kolpakov V. V. geológus expedíciója 1949-ben fedezte fel, régóta meteorit-kráternek tekintik, és ezt nem vizsgálták részletesen. Ezzel a verzióval párhuzamosan egy másik is kifejezésre került. Számos kutató az expedíció tagjainak leírása és a légi felmérés eredményeként nyert fényképek alapján azt sugallta, hogy a Patom-kráter egy kihalt vulkán kúpja.

De mindkét elmélet fizetésképtelenné nyilvánult közvetlenül az első teljes körű expedíció után, ahová távozott. A kráter közelében nem találtak meteorit anyag nyomait vagy kozmikus test esésének jeleit. A vulkáni hipotézis sem talált bizonyítékot. Ezen túlmenően, alapos geológiai kutatások után kiderült, hogy az egész terület tektonikus szempontból meglehetősen nyugodt volt, tehát egy ilyen furcsa tárgy megjelenésének okát érdemes valami másban keresni.

A XXI. Század elején számos kutatási expedíciót szerveztek a Patomi kráterre. A tudósok megtudták, hogy a kúp alsó részén és a töltésen kívül növekvő környező vörösfenyők életkora körülbelül 480-500 év. Ugyanakkor a kráter külső szárán növekvő fák között olyan példányokat fedeztek fel, amelyek életkora körülbelül 250–300 év. Így a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a kráter körülbelül 500 évvel ezelőtt alakult ki, de az aktív folyamatok, amelyek a sziklák kidobásához vezettek, körülbelül 200–250 évig folytatódtak.

A kutatás után a kriogén eredetű verzió került előtérbe. Vagyis a kráter megjelenését valószínűleg az időszaki fagy okozza. A geológusok szerint ezen a területen felszín alatti víz felhalmozódott, amely a hosszan tartó felhalmozódás és fagyás eredményeként hatalmas jégtömbré vált. Földcsuszamlás, szezonális kiolvadás vagy más folyamatok miatt megsértették a jéglencse integritását, és egy erős vízkalapács után kőzet tört ki. Hasonló képződmények, bár kissé kisebb léptékben, megfigyelhetők az örökkévalóság egyéb eloszlási területein is. A tudósokat azonban megzavarja az a tény, hogy általában sík tájú régiókban találhatók, míg a Patom-kráter lejtőn helyezkedik el.

A Patom-kráter eredetének végleges és teljes mértékben bizonyított elmélete jelenleg nem létezik. A tudósoknak további kutatásokat kell végezniük, mielőtt feltárhatják annak eredetét.