A Kara-tenger évente 2 méter sebességgel halad előre Eurázsia területén, és elpusztítja a partot

Az eurázsia északi határait mosó Kara-tenger az utóbbi években folyamatosan lép fel a kontinensen. A közelmúltbeli tanulmányok eredményei szerint a föld évente körülbelül 2 méter sebességgel halad vissza, és egyes helyeken ez a szám eléri a 4 métert. Egy ilyen rendellenes eróziós ráta egyáltalán nem véletlen, de a globális felmelegedés és az általa okozott örökké fagyos olvadás oka.

A Kara-tenger partvidéke országunk teljes sarkvidéki partjának ¼ -je. A tenger partján települések, valamint számos stratégiailag fontos ipari létesítmény található, amelyek a szénhidrogének előállításához és szállításához kapcsolódnak. Néhány öböl alján merülnek fel a tenger alatti gázvezetékek, amelyek szintén fokozott környezeti veszélyt jelentenek. Ezért a tengerpart stabilitása nagy jelentőséggel bír, és annak gyors eróziója aggodalomra ad okot a tudósok számára. Ezenkívül a Kara-tengeri régió nagyrészt tükrözi az egész sarkvidéki helyzet kialakulásának súlyosságát, ideértve az alaszkai régió orosz, kanadai és amerikai partjait is. Ebben a tekintetben az Északi-sarkvidék környezeti problémáival és az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi tudóscsoportok évek óta dolgoznak a kemény tenger partján.

Az egyik olyan hely, ahol a part menti erózió a leggyorsabban folytatódik, a Baydaratskaya-öböl, a Jamál és az Ugra-félsziget között elhelyezkedő öböl. És ha a múlt század végén a part menti pusztulási ráta nem haladta meg az évi 0,5–0,9 métert, akkor a XXI. Század elején ez az indikátor az űr műholdak adatai alapján 1,9 méterre emelkedett. Ez a mutató átlagosan 1-2 méteres tartományban van, de egyes helyeken a partot évente 4 méteres sebességgel pusztítják el. Ennek okának megismerése érdekében a tudósok egynél több nyári szezonot töltöttek az öböl partján, sziklamintákat vettek és elvégezték a szükséges fúrási munkákat.

Kiderült, hogy a föld olyan gyors visszavonulásának oka a Kara-tengeri térségben nem csak a sokkhullámok által okozott vízerózióban rejlik, hanem számos örökké fagyos zárványban is. A helyi partok nem stabil sziklás kőzetekből állnak, hanem üledékekből, amelyek meglehetősen instabilok a növekvő éves átlagos léghőmérséklet miatt a bolygón, beleértve az Északi-sarkot is. Az örökké fagy, amely sok szempontból biztosította ezeknek a kőzeteknek a stabilitását, olvad, és a környező talajt is megsemmisítik. A Kara-tenger partján gyakran megfigyelt viharos időjárás, szél és hullámok révén felgyorsítja ezt a folyamatot.

Ugyanakkor más helyzet figyelhető meg a Taimyr-félszigeten. A partvidék itt stabilabb sziklákból áll, amelyek nem tartalmaznak ilyen nagy számú örökké fagyos zárványt, ezért a Kara-tenger támadása a szárazföldön nem figyelhető meg.