A Newfoundland oktató története az alábbiakat teheti: valamennyien a hal végződik-e a tengerben

Egyszer sok országból származó nagy halászhajók megpróbálták eljutni ide, és úgy tűnt, hogy a halak soha nem érnek véget itt. A Newfoundland Bank nevű helyen annyi tőkehal volt, hogy a tengerészek a tőkehal királyságának hívták. De sajnos: az egykor leggazdagabb halászati ​​régió szinte lakatlan helyré vált, mivel az emberek itt minden erőforrást ragadozóan elhasználtak.

Néha úgy tűnik számunkra, hogy a Világ-óceán halállományai valami végtelenek, és hogy az abban lévő halak soha nem érnek véget. A hatalmas hálóval horgolt vonóhálós halászhajók naponta óriási mennyiségű halat fognak az óceánban. De mindennek van egy határa, és a Newfoundland Bank története erõs megerõsítést nyújt erre.

A Newfoundland Bank egy hatalmas, sekély talapzatú terület Newfoundland partjaitól délkeletre. Ennek a helynek az egyedisége abban rejlik, hogy az Atlanti-óceán két nagy árammal rendelkezik. Északnyugatról, a kontinenst körülvéve, innen a sarki szélességektől jönnek a Labrador-folyó hidegvizei, amelyek a meleg Déli-patak meleg déli részén találhatók. Ez a hely meglehetősen sekély, az uralkodó mélység nem haladja meg a 100 métert, így a közeledő áramlatok intenzíven keverik a vízoszlopot és ezzel a tápanyagokat. Bősége miatt itt megfigyelhető a vízi mikroorganizmusok és halforrások magas koncentrációja.

Ezen a helyen óriási populációt észleltek az atlanti hering és az atlanti tőkehal. Ezenkívül a foltos tőkehal, a kapelán és a homár is bőséges volt. Ezt az egyedülálló helyet a XV-XVI. Század fordulóján fedezték fel Spanyolországból és Portugáliából származó matrózok, és azóta hajók érkeztek Newfoundlandba bőséges fogás céljából. A 20. század közepéig a halászhajók az Atlanti-óceán egész részéről érkeztek, és a hosszú út leküzdésének költségei több, mint egy nagylelkű fogás. De miután a modern halászhajók megjelentek a bank Newfoundland területén, amelyek hálóival egyszerre tonna halat fogtak, a tengeri biológiai erőforrások egyedi készletei elkezdenek olvadni a szemünk előtt.

A múlt század végén Kanada szigorú korlátozásokat vezetett be a halászatra az egész keleti part mentén, mivel ez majdnem megszűnt. Megjelent az úgynevezett tőkehal-válság, amely során a Newfoundland Bank egyik legértékesebb erőforrásának, a tőkehal halászatával és feldolgozásával foglalkozó vállalkozások tucatja csődbe ment. A meghozott intézkedések ellenére azonban az egykor leggazdagabb halászati ​​régióban nem található hal. A tőkehal a heringből táplálkozik, és ahhoz, hogy itt megjelenjen a tőkehal bősége, először vissza kell állítania az atlanti hering populációját. De itt nem minden olyan egyszerű. A nem ellenőrzött halászat ahhoz vezetett, hogy az Atlanti-óceán egész északi részén megfigyelhető a fő halak katasztrofális csökkenése.

A Newfoundland Bank területén továbbra is meleg és hideg áramok fordulnak elő, amelyek tápanyagokkal és mikroorganizmusokkal tele vízréteget képeznek. De ennek a különleges helynek az ökoszisztémája, amelyet a túlhalászás károsít, valószínűleg nem áll helyre a közeljövőben.