A NASA szimulálta a cseljabinszki meteorit megsemmisítését

A cseljabinszki meteorit 2013. február 15-én áttörte a Föld légkörét, és azóta a tudósok ellenőrzése alatt áll a világ minden tájáról. A közelmúltban a NASA asteroid fenyegetésértékelési projektjének kutatói képesek voltak létrehozni egy modellt arról, hogy pontosan hogyan robbant fel a meteorit - az a folyamat, amely ilyen erős fényhullámot okozott.

20 méteres ajándék

Közvetlenül a Valentin-nap után esett le egy 20 méteres meteorit nemcsak a tudományos közösség izgalmát váltotta ki, hanem sok viccet is, például: "Ha egy cseljabinszki ember megígérte, hogy egy csillagot szerez az égből Valentin-napján, akkor megkapja." Noha a meteorit valóban a legjobban a cseljabinszki régióban látták, és ennek eredményeként még a város elnevezésére is sor került, ennek ellenére Oroszország és más Kazahsztán északi részének más régióinak lakosai érezték a sokkoló hullámot a légköri robbanások sorozatából.

A jelenség szokatlan jellege számos elmélet felmerülését eredményezte a meteorit megjelenésében a Föld égében - a katonaság titkos kísérleteitől a roncsolt idegen hajóig. A meteorit töredékeit azonban hamarosan megtaláltak, és fantasztikus elméleteket félre kellett vetni. A valóság azonban nem rosszabb a fikciónál: egy ilyen méretű meteorit bukása valójában nagyon ritka esemény, és ezért életének utolsó másodperceiben különösen a tudósok érdeklődtek.

A jobb esés tudománya

Az ilyen érdeklődés megérthető: a meteoritok megsemmisítésének mechanizmusainak megértésével meg lehet előre jelezni azok jövőbeni potenciális veszélyét a Föld lakosságára. A NASA aszteroida fenyegetésértékelési projekt ezt csinálja. A szuperszámítógépes számítások segítségével a fizikusok képesek voltak szimulálni egy meteoritot, amely teljesen megsemmisült, és sokkhullámot okozott.

Valójában nagyon sok folyamat vesz részt a meteoritok esésében, amelyeket nagyon nehéz modellezni. Különösen ez egy meteorit súrlódása a légkör sűrű rétegein. A súrlódás a kozmikus test erőteljes felmelegedését okozza, a belépő sziklák részben megolvadnak. Ezen felül gyakran a kutatóknak egyszerűen nincs elegendő adat a pontos modellekhez. A cseljabinszki meteorit ebben a tekintetben nagy adatbázist nyújt: több videofelvevő és kamera fényképezte le.

A meteorit esése Cseljabinszk felett történő részletes vizsgálatának köszönhetően a fizikusok képesek voltak képet kapni annak megsemmisítéséről egy másodperc alatt, és „megpróbálhatják” annak esését a Föld különféle hipotetikus helyein. Ez lehetővé tette például arra a következtetésre jutást, hogy a víz esése esetén a meteorit nem okozna erős szökőárt, bár korábban azt hitték, hogy a nagy sebességű kozmikus testek „elkaphatják a hullámot”.