Az evolúciós biológusok váratlan rokonokat fedeztek fel az állatfajok között

Az evolúció a Föld egyik fő rejtélye. Darwin ideje óta a tudósok küzdenek annak megoldása érdekében, megpróbálva meghatározni, hogyan fejlődtek az élő dolgok a bolygón, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, és mikor jelentek meg az ágakból teljesen különböző állatfajok. Az evolúciós biológusok nemrégiben összeállították az állkapocs-gerincesek filogenetikai fáját, amelynek alapja a legnagyobb és leginformatívabb molekuláris filogenetikai adatkészlet, amelyet a tudósok valaha elemeztek. Ez az konstrukció rávilágít az evolúció néhány titkaira.

Tehát különböző rokonok

Az állkapocsos gerincesek halak, kétéltűek, emlősök (beleértve az embereket), kígyók, teknősök, gyíkok, krokodilok és madarak. Ezeknek a lényeknek ezrei fajai vannak, és mindegyik nagyon különbözik egymástól, óriási különbségeket mutatva a fajgazdagságban, az élet története, viselkedésében és biológiájuk sok más szempontjában. Mindegyikük gerincvel és állkapocsmal rendelkezik, ahonnan a nevük származik.

Az állkapocs gerincesei eredete óta, kb. 470 millió évvel ezelőtt, nagyon megosztottak voltak: több mint 68 000 leírt fajt tartalmaznak, nem számítva kihaltnak. Néhányan fejlesztették képességeiket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy elhagyják a vizet és meghódítsák a földeket minden kontinensen a devoni időszakban. Még egyszer is megtanultak repülni.

Az állkapocsos gerincesek evolúciója az emberi fejlődés történetének része. Ezért az állkapocsos gerincesek evolúciós kapcsolatának megértése továbbra is a biológia egyik legfontosabb megoldatlan rejtélye. Például néhány fajban, még az elválasztás után is, megjelentek hasonló evolúciós mechanizmusok (madárban és denevérekben való repülési képesség, echolokáció ugyanazon egerekben és bálnákban, és így tovább).

Molekuláris régészet

A legfrissebb tanulmány új állkapocs gerincesek filogenetikai fáját rekonstruálja, összesen 7 189 gén felhasználásával 100 fajból, amelyek mindegyikének egymillió nukleotidja van. Ezt nevezhetjük "molekuláris régészetnek": DNSünkben az evolúció által hagyott nyomok alapján helyreállítják a több millió évvel ezelőtt történt eseményeket.

Az eredmények számos „rokonsági” kapcsolatot mutatnak fel a különféle felső sarkú gerinces típusok között, amelyek évtizedek óta bizonyítatlanok maradtak. Például a kettős légzésű halak a földi gerincesek legközelebbi élő rokonaiivá váltak.

Felfedte továbbá a teknősök szoros kapcsolatát a krokodilokkal és a madarakkal (archosauruszok), valamint a kétéltűek csoportjai (szalamandra, békák és láb nélküli kétéltűek) közötti különleges kapcsolatokat.

Néhány eredmény arra késztet bennünket, hogy újragondoljuk a korábbi hipotéziseket. Korábban például azt hitték, hogy a madarak és az emlősök két fő csoportja elválasztott dinoszauruszok kihalása után körülbelül 67 millió évvel ezelőtt. Egy új tanulmány szerint mindkét csoport valójában sokkal idősebb.

A tudósok abban vannak benne, hogy a jövőben ez a módszer felhasználható más rejtélyes organizmuscsoportok evolúciós kapcsolatának helyreállítására is, amelyek titkai továbbra is nyomokat várnak.