A Birkában temetkezett viking harcos nőnek bizonyult

A Valkíryek mitikus viking társak. A kulcsszó mitikus. Legalább hosszú ideig mind a történészek, mind a közvilágosok úgy gondolták, hogy a kemény északi harcosok képviselik az otthontól távol harcolva, míg a hűséges feleségek a parton vártak. A közelmúltban végzett DNS-kutatások azonban azt mutatták, hogy a viking világban a háború nem csak a férfiak kérdése. Ezenkívül a nők vezetői pozíciókat is betölthetnek a csatatéren.

Sírja a Valkyrie

A tanulmányt a viking korszak egyik leg ikonikusabb sírján végezték. A harcos maradványait fegyverek veszik körül, beleértve a kardot és a páncélt átszúró nyilakat, valamint két lovat. A tárgyak között találtak egy táblát és a játék figuráit is, amelyek jelzik a sírba eltemetett személy tisztviselői rangját: egyértelműen meg kellett értenie a stratégiát és a taktikát, és vezetnie kell a csapatoknak a csatában.

A harcosot a 10. század közepén a skandináv Birka városba temették el. Az izotóp elemzések megerősítik a vándorló életmódot, amely megfelel az észak-Európában a VIII-X. Században uralkodó paramilitáris társadalmi rendszer jellemzőinek. Sőt, a csontváz egyes részeinek morfológiája meggyőzően azt tanúsította, hogy egy nőt eltemettek a sírba. Ez azonban nem igazán illeszkedett a vikingek szokásos gondolatához, miszerint a temetés felfedezése óta több mint egy évszázada példaként szolgált egy viking ember eltemetésére.

Múzeumi felfedezések

Éppen ezért a régészek a genetikához fordultak, hogy azonosítsák a harcos nemét az X és Y kromoszóma alapján. Az eredmények azt mutatták, hogy a sírba eltemetett személynek X-kromoszóma van, de Y-kromoszóma nem volt. Ez teljesen azt jelzi, hogy egy nőt eltemettek.

A tudósok megjegyzik, hogy a temetést az 1880-as években nyitották meg, és ezekben az években azt hitték, hogy egy emberről beszélünk. Az új kutatási módszerek használata, valamint a tegnap egyértelműnek tűnő kritikai pillantása számos új titkot nyithat meg. A kutatók legalábbis nagy lehetőségeket és tudományos értéket látnak a szokásos múzeumgyűjtemények közelebbi megfigyelésén keresztül. Az új technológiák fejlesztése egyre inkább lehetővé teszi, hogy érdekes felfedezéseket tegyen nem az ásatási helyszínen, hanem a szokásos múzeumcsarnokokban.