Amikor az arab sivatagban morgolnak a folyók és az erdők zajt okoznak?

A Föld éghajlata nem mindig volt ugyanaz, mint amit ma megfigyelünk. A külső és belső tényezők hatására jelentős változásokon megy keresztül. Ahol virágzó oázisok voltak, végtelen sivatagok húzódnak, és a jeges óceán helyett hatalmas tűlevelű erdők húzódnak.

A hirtelen változások gyakran katasztrofálisak, és általában a külső erők hatására következnek be: a naptevékenység hirtelen növekedése, a meteoritokkal való találkozás. A belső folyamatok hatására bekövetkező változások fokozatosan történnek, és gyakran ciklikusak. Például az éghajlat felmelegedésének és kiszáradásának (kiszáradásának) szakaszát hűtés váltja fel, és egy bizonyos idő elteltével vissza.

A világ felszínének körülbelül egyharmadát sivatagok és félig sivatagok foglalják el. De ezek nem mindig élettelenek. Például a modern Közel-Kelet területén, az egyik legnagyobb sivatagi régióban, körülbelül 250 millió ember él. A száraz éghajlat természetesen nagy nehézségeket okoz a lakosság víz- és élelmet biztosításában. Különböző országok kutatói megpróbálják megtudni, mennyire mélyek ezek a változások, és meddig tart a száraz időszak a közel-keleti országokban.

Az elmúlt napok éghajlati képének helyreállítása érdekében a tudósok ásványi képződményeket (sztalagmitokat) vizsgálnak az egyik iráni barlangban. Ezeket a barlang mennyezetéből eső cseppek megszilárdításával kapják. Ezeknek a kőzeteknek a kialakulása szinte folyamatosan évezredek óta zajlik. Ez egyfajta "számlakönyv", amely adatokat tárol a sztalagmit élettartamairól.

Kiderült, hogy ezek a csodálatos barlangképződmények sok érdekes dolgot elmondhatnak a világnak. Például egy adott kémiai elem különböző sztalagmit-rétegeinek tartalmának mérésével meg lehet határozni, hogy mi volt az adott időszak átlagos léghőmérséklete, a napsugárzás intenzitása és a csapadék mennyisége. A kapott adatok alapján a tudósok rekonstruálták a Közel-Kelet éghajlati képét az elmúlt 130 ezer évben.

Kiderült, hogy a térség éghajlata néhány ezer évenként jelentős változásokon ment keresztül. Szárazabb és melegebb lett, majd mérsékelten meleg, de párásabb. Az ilyen ciklikus ingadozások a tudósok szerint összhangban állnak azokkal az információkkal, amelyeket a bolygónk más területeinek éghajlatának tanulmányozása során nyertünk. Így kiderül, hogy az éghajlatváltozás nem point-like jellegű, hanem a bolygó törvényei alá tartozik.

A Közel-Keletet illetően a tudósok következtetései továbbra sem kedvezőek. A legújabb tanulmányok azt mutatják, hogy ez a terület viszonylag nemrégiben került be a melegedés és az éghajlat kiszáradásának szakaszába, amely körülbelül 10 000 évig tart. Ezért a teljes folyású folyók és a trópusi erdők csak a régió lakóinak távoli leszármazottait szem előtt tarthatják.