A meganeuvr óriás szitakötői: miért léteztek az antikvitásban és kihaltak?

A modern rovarok nem büszkélkedhetnek nagy mérettel, és a "rovar" szó és származékai valami kicsi és védtelenek szinonimája. De ez messze nem mindig volt a helyzet, mert a múltbeli geológiai korszakokban olyan hatalmas rovarok éltek a bolygónkon, hogy még nehéz elképzelni őket.

A meganeverek a legnagyobb rovarok, amelyek valaha is éltek a bolygónkon. Külsőleg nagyon hasonlítottak a modern szitakötőkhöz, szárnytartományuk akár 65–100 centiméter. A Meganeuver nemzetségbe tartozó óriás rovarok csúcspontját mintegy 300 millió évvel ezelőtt érte el a széntartalom időszakában, bár a bolygón a paleozoikum elején jelentek meg. A széntartalmat általában nagyszámú rovar jelenléte jellemzi, amelyek meleg és párás éghajlaton virágoztak. Abban a távoli korszakban a kétéltűek és a nagy rovarok uralkodtak a Földön, és az primitív hüllők - az óriás dinoszauruszok ősei - éppen önálló állatcsoportként alakultak ki.

Első alkalommal 1880-ban Franciaországban találtak egy mega-manőver fosszilis maradványait. A paleontológusok szerint a meganeuvrák, mind a felnőtt egyének, mind a lárvák ragadozók voltak, és más kisebb rovarokra táplálkoztak. De miért fejlődött a széntartalmú időszakban az óriás szitakötők és a milliárdok, és az ezt követő korszakokban megfigyelték a kipusztulást és a rokon fajok megjelenését, de méretük szerényebb?

A tudósok megtudták, hogy a légcső segítségével légző rovarok testmérete összefüggésben van-e a légkör oxigénszintjével. A széntartalmú időszakban olyan feltételek alakultak ki a bolygón, amelyek miatt nagyszámú szénlerakódás alakult ki növényi törmelékből. E hatalmas mennyiségű biomassza a bomlásból származik, amely ennek megfelelően nem igényel oxigént a levegőben. A légkörben tapasztalható oxidációs költségek csökkenésének eredményeként magasabb oxigéntartalmat figyeltünk meg az előző időszakokhoz képest.

Néhány szakértő szerint ez a tulajdonság lehet az oka annak, hogy nagyon nagy rovarok éltek a széntartalmú térségben, és légcsatornát használtak a légzéshez, ideértve a mega-manővereket is. A Földön egy újabb, megnövekedett oxigéntartalmú időszakot figyeltünk meg, addigra a madarak már megjelentek a levegőben, ami nem engedte a repülő rovarok fejlődését olyan hatalmas méretűre.

Annak ellenére, hogy a modern rovarok méretei jelentősen csökkentek, és a legnagyobb közülük könnyen illeszkedik a tenyerébe, ennek az osztálynak a képviselőit továbbra is a leggazdagabb bolygónak lehet nevezni. Manapság a tudomány több mint egymillió rovarfajt ismeri, de a szakértők szerint ezek közül sokkal több - 2-6 millió, és az entomológusok egyszerűen nem képesek mindegyiket leírni és tanulmányozni.