Az Urán rejtvénye: miért "fekszik a bolygó az oldalán"

Naprendszerünk mind a 8 bolygója rendelkezik saját egyedi jellemzőivel. Valakiben sűrű szén-dioxid atmoszféra vagy kiterjedt gyűrűk vannak, és valaki a Nap körül "az oldalán fekszik". Az Uránuszról és annak szokatlan helyzetéről szól, amely kísértetjárta a tudósokat.

Az Uránusz a Naprendszer 7. bolygója, és az óriásbolygókhoz tartozik. Átlagos sugara 25 362 kilométer. Úgy gondolják, hogy a bolygó elsősorban jégből áll: metánból, vízből és ammóniából. A hidrogén és a hélium kis mennyiségben van jelen, és a bolygó légköre ezekből áll. Az Urán gyűrűs rendszerével rendelkezik, amely nem olyan hangsúlyos, mint a Szaturnusz, de megfigyelésre még mindig rendelkezésre áll. Jelenleg a bolygó 27 műholdját fedezték fel.

Az Uránusz a Föld 84 évében egy fordulatot vált csillagunk körül, és a bolygó tengelye körül történő forgási ideje 17 óra 14 perc. De a forgástengely elhelyezése nagyon szokatlan. A bolygó egyenlítői síkja a pálya síkjára 97,86º szögben van hajlítva, vagyis kiderül, hogy a bolygó úgy forog, mintha oldalán feküdne, és mintha a Nap körüli pályán gördülne.

Egy ilyen szokatlan elrendezés ahhoz vezetett, hogy az Uránuszon az évszakok változása nagyon különleges módon zajlik. A napfordulón Uránusz egyik pólusa a nap felé néz, az Egyenlítőn pedig a nap és az éj gyors változása következik be. Hat hónappal később (vagyis 42 Föld év után) a másik pólus a Nap felé néz. Annak ellenére, hogy a sarki régiók fél évig a Nap felé néznek, és a Nap nagyon alacsonyan süt az Egyenlítőn, kiderült, hogy az Egyenlítő hőmérséklete magasabb, mint a sarkoknál a "sarki nap" során. Mi az oka az ilyen hőmérsékleti rendellenességnek, a csillagászok még nem tudták megtudni.

Ezen felül a tudósok már régóta elgondolkodnak azon, hogy kiderült, hogy Uránusz ilyen furcsa helyzetben van. Többféle változat létezik, hogy ez hogyan történhet. Valószínűleg, ha egyszer az Uránusznak meglehetősen nagy műholda volt, amelynek befolyása alatt forgástengelye ilyen változásokon ment keresztül. A műhold idővel elveszett, és a tengely pozíciója változatlan maradt. Egy másik változat szerint a Naprendszer kialakulásának hajnalán egy nagy égitest ütközött az Uránussal, ami a forgástengely dőlésszögéhez vezetett.

Ugyanezt a verziót osztja az angol-amerikai tudósok egy csoportja, Jacob Kegerrey csillagász vezetésével. Szimulálták az Uránusz ütközését egy nagy objektummal, és bemutatták a kísérlet eredményeit. A tudósok szerint az ütközés körülbelül 2-3 milliárd évvel ezelőtt történt, a bolygó kialakulásának idején, amikor nem volt műholda. A csillagászok szerint az Uránussal ütközõ égi test mérete kétszerese volt Földünk méretének. Az ütés a tengely helyzetének megváltozásához vezethet, és magának a bolygónak a szerkezetét is befolyásolhatja. Az ütközés eredményeként az Uránus elvesztette a bolygó béljeiben található hőenergia egy részét, és ez magyarázhatja azt a tényt, hogy manapság Uránusz a Naprendszerünk leghidegebb bolygója. A felületén a hőmérséklet mínusz 224ºС-ra csökken.