Hód, hentes és bormester: hogyan szoktak számolni otthon Amszterdamban

Röviddel azelőtt, hogy Amszterdam minden házában megjelentek a számozás, a város nagyon érdekes módon adhatta meg a címet. Mindegyik épületnek volt saját speciális táblája, amelyet kőzetnek hívtak. A festékekben elmondták, hogy milyen ház ez. Tehát, ha az épületben hentesbolt volt, akkor a tehén levágását a tányéron ábrázolták, de ha volt iroda húsellenőrök számára, akkor az orrköves részletesen elmondta, hogy a köntösök tisztviselői megvizsgálták a hús minőségét. A csempeköveknek gyakran nem volt egy képe, hanem egy egész lánc, amely részletesen ábrázolja, hogy az épület milyen funkcióval rendelkezik: például a papírgyárban volt egy tabletta, amely szakaszosan mutatja a papírgyártást, a borászok pedig lépéseket készítettek a bor készítésére.

A frontonkövek különösen hasznosak voltak a középkorban, amikor csak kevesen tudtak írni vagy írni. Bárki könnyen megértheti, mi volt az épületben, vagy ki volt az tulajdonosa: az írónak mindig toll volt, a tengerésznek pedig hajója volt. Később olyan tabletták jelentek meg, amelyek különleges varázsaként szolgáltak a ház számára: idézetek a Szentírásokból, a tulajdonos tiszteletét vagy státusát dicsőítő motók. Voltak olyan lakosok is, akik humorral közelítették meg az orrköveket: általában vicces büntek ráncoltak rájuk.

1875 óta Amszterdam elkezdte bevezetni a házak számozását, a táblagépek elveszítették értelmét. Ezek azonban ma is láthatók. Tehát csak Hollandia fővárosában van körülbelül 850 kőzetkő, és az egész országban több mint másfél ezer.