Miért semmiképpen sem szabad úszni olyan tavakban, ahol túl sok alga van

Az Egyesült Államok lakosai bejelentették kutyáik halálát, amely azután történt, hogy háziállatukat fürdött kék-zöld algákban gazdag víztestekben. A szakemberek a kellemetlen eseményeket összekapcsolják ezekkel a mikroorganizmusokkal, amelyek bőségesen megtalálhatók a bolygó egész területén, mind a friss, mind a sós víztestekben. De milyen ártalmatlan algák ölhetik meg a kutyákat, és az ilyen úszás veszélyes-e az emberekre?

Kezdetben: a kék-zöld algák valójában sem algák, sem növények. Ezen a néven cianobaktériumok vannak - élő mikroorganizmusok, vagyis az állatvilág képviselői. Miért a második név kék-zöld alga, amely félrevezető? A helyzet az, hogy ezek az egyedi mikroorganizmusok képesek fotoszintézisre, tehát fitoplanktonként vannak besorolva, és ilyen második névvel rendelkeznek. Pontosabban, ez az első név, mivel a tudósok sokáig algáknak tartották őket, bár később bebizonyosodott, hogy biológiai szempontból ezek baktériumok. De elhagyjuk a terminológia finomságait, és ezeket az organizmusokat részletesebben figyelembe vesszük.

A cianobaktériumok nagyon szerények a környezetre, tehát előfordulási területük nagyon széles. Ezen felül sokféleségük is nagy - ebben a baktériumosztályban több mint 400 faj található. A cianobaktériumok a tengerekben, a friss- és a sós tavakban, valamint a lassan folyó kis folyókban és mocsarakban találhatók meg. Kedvező körülmények között, például magas hőmérsékleten és a vízben oldott foszfátok sokaságánál a cianobaktériumok számának hirtelen növekedése figyelhető meg. Leggyakrabban a víz ilyenkor színe telített zöldre változik, így a folyamatot "algavirágzásnak" hívják. Ez a jelenség megfigyelhető mind az orosz déli meleg tavakban, mind a meglehetősen hűvös Barents-tengeren, amely a nyár végén a baktériumok számára optimális hőmérsékletre melegszik.

Mi történik a baktériumok számának hirtelen növekedésével a vízben? Az oxigén előállítása helyett számos baktérium elkezdi azt fogyasztani. Az oxigént mind az életvitel, mind a halott mikroorganizmusok lebontása céljából fogyasztják, amelyek élettartama nem haladja meg a 12 órát. Ennek eredményeként csökken a vízben oldott oxigéntartalom, ami negatív hatással van a rezervoár lakosainak életére, a halak haláláig.

De a túlzott oxigénfelvétel nem az egyetlen probléma, amelyet a cianobaktériumok okoznak. Ezek a mikroorganizmusok neurotoxinokat termelnek, amelyek jelentős koncentrációban ronthatják az emberek egészségét, és a víz lenyelésekor akár halálhoz is vezethetnek. Ezért lehetetlen úszni olyan víztestekben, ahol a cianobaktériumok sokaságára jellemző szín megfigyelhető. Ugyanez vonatkozik a fürdésre szánt állatokra, amelyek szintén védenek a neurotoxinok hatásaitól.

A környezetvédők becslése szerint a közeljövőben a víztestek tömeges virágzásának eseteit gyakrabban rögzítik. Ennek oka elsősorban a hőmérséklet általános növekedése a bolygón, valamint a víztestek magas szintű szennyeződése. A foszfátok a nitrátokkal, peszticidekkel és kőolajtermékekkel együtt a bolygónk édes- és tengeri vizeinek fő szennyezői. Nem kétséges, hogy a mezőgazdaság intenzív fejlődése és a Föld népességének növekedése a tavak és folyók vízében a foszfátok szintjének további növekedéséhez vezet. Csak emlékeztetni kell arra, hogy rendkívül óvatosnak kell lennie, ha egy vakációhoz megy egy tóhoz vagy folyóhoz, hogy ne váljon az áruló kék-zöld algák áldozatává.