Márványbarlangok a Carrera-tónál

Első pillantásra úgy tűnt, hogy a karmatisztítás nem volt különösebben sikeres. Az éjszaka folyamán a szél fújta az üveget, gyanúsan, mint egy vihar, és reggelre a kép nem sokat javult. Az omlett melankólia felszívódásán átgondoltuk a kék tó felületét, melyet nagylelkűen fűszereztünk az ebédlő ablakának "bárányával". Korai volt és nagyon hideg, ami szintén nem adott hozzá optimizmust.

Sikerült azonban bejutnunk a helyi "utazási irodába", ahol arról számoltak be, hogy a hajók az egyik kikötőből mennek a barlangokba, így jöhetünk.

Kilátás a tóra a kemping étkezőjéből.

Egyáltalán nem mentünk arra a helyre, ahol előző nap brutálisan elszakadtunk, hanem sokkal közelebb. És akár az időjárás javult, akár a tó viharok a tó különböző részein nem azonosak, de a hajók valóban vitorláztak, sőt, a kép elég békésnek tűnt.

Mentőmellényeket felvetve belemerültünk két motorcsónakba, és élénken gördültünk a barlangok felé. A hullámok természetesen voltak, de az edény olyan gyorsan ment, hogy gyakorlatilag nem érezték őket. Ismét meg voltunk győződve arról, hogy az Espoloni-tóból hajózó viszontbiztosító volt - ott sokkal nyugodtabb volt.

Hamarosan ugyanazok a márványbarlangok jelentek meg a látványban.

Eleinte hatalmas göndör sziklákat figyeltünk messziről, hogy úgy mondjam, hogy értékeljük a teljes képet.

Aztán közelebb kerültek egymáshoz.

És végül lassan vitorláztak az ívek alatt.

Wow! A sziklák alatti alagutak, amelyeket márványbarlangoknak neveztek, meglehetősen alacsonyak és keskenyek voltak, így a hajó csak ott tudott úszni, majd a fal oldalát óvatosan megkarcolva visszaúszni.

Ezek a bátor kajakozók, mintha, lehetőséget adnak a skála átadására.

Helyileg szó szerint lehetséges volt a kezével elérni a falakat és a mennyezetet, és megérinteni a hűvös textúrájú kőt.

A ragyogó türkizkék víz és az alacsony szürke-sárga boltív sima görbéinek kombinációja egyszerűen lélegzetelállító! Félelmetes hely!

Pár újabb közös nézet a tóra a visszaút során.