A Szahara megjelenését az ősi emberek provokálták

A Szahara nem mindig volt olyan száraz és élettelen, mint amit ma ismerünk. Kiderült, hogy a közelmúltban (földtani szabványok szerint) ez a terület tele volt élettel, és patáscsorda óriási zöld kiterjedéseit sétálta.

Szahara a bolygónk legnagyobb sivatagi régiója. Területe meghaladja Ausztrália területét, és az élettelen homok bősége mindenkit elragadtat és elbűvöl, aki először jött ide. A távoli múltban, a mezozoikum alatt, a Tethys-óceán található ezen a területen. A hatalmas tározó maradványai ma a Földközi-tenger és a Fekete-tenger, valamint a Kaszpi-tenger. Az óceán jelenlétét a Szaharában számos bálnák és más tengeri állatok maradványai bizonyítják. A számítógépes modellezés során a tudósok képesek voltak visszaállítani a paleolit ​​korszak éghajlati képét. A kutatók szerint mindössze 10–12 ezer évvel ezelőtt az éghajlat Afrika ezen részén meglehetősen párás volt, és a természeti viszonyok itt hasonlítottak a szavannák és a sztyeppék övezetére. Az akkoriban Szaharában élő emberek szarvasmarha-tenyésztéssel és gazdálkodással foglalkoztak, krokodilok és vízilók teljes folyású folyókban éltek, a patás állatok állománya pedig eltakarta a napot. Ezt bizonyítja a paleolit ​​korszak számos sziklafestménye, melyet a líbiai sivatagban találtak a Szaharában. Körülbelül 7000 évvel ezelőtt ez a régió belépett a klímacsatorna időszakába. Az eső egyre kevésbé esett vissza, a levegő hőmérséklete megemelkedett, a növényi erőforrások kimerültek, és számos állat kezdett távozni ezeken a területeken élelmet keresve.

Az utóbbi időben azonban a Szahara természetes eredetű támogatói egyre kevésbé válnak, és ezen a csodálatos térségben a kutatók túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy az antropogén tényezõ ilyen hatalmas élettelen tereket okozhatott. Kiderül, hogy az akkori távoli időkben az ember képes volt felismerés nélkül megváltoztatni bolygónk arcát. A tudósok szerint a Szaharában élő modern tuareg és berber ősei, akik elsősorban szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, ennek előnye a rengeteg növényi erőforrás és víz volt. De az állatállomány egy bizonyos ponton elérte az olyan arányokat, hogy a legelők elkezdtek degradálni. Az új legelőkön a túl legeltetés és a fás vegetáció csökkentése lendületet adott a talajréteg romlásának és e terület elsivatagosodásának. Érdekes, hogy bolygónk más hatalmas sivatagai (arab, Tar, Karakum, Gobi) felbukkant az ókori fejlett szarvasmarha-tenyésztési civilizációk helyén.

A bolygónk éghajlatváltozása természetesen felgyorsíthatja az elsivatagosodás folyamatát. A Szahara kialakulását kiváltó fő tényező azonban valószínűleg az emberi tevékenység volt. Ezt a verziót támasztja alá az a tény is, hogy a világ legszélesebb sivatagjának területe folyamatosan növekszik, és a Szahara déli határa az 1958 és 1975 közötti időszakban 200 kilométerrel az egyenlítő felé haladt.

Mint kiderült, az emberiség több mint évezred óta negatívan befolyásolja a környezetet. És az a feladatunk, hogy egy virágzó bolygót hagyjunk a jövő nemzedékek számára, és nem élettelen sivatagot.