Hogyan küzdött Ausztrália a nyulakkal a kontinens elfogása érdekében?

Sok ember emlékszik a történetre, amelyben a nyulak behatoltak Ausztráliába, sok problémát okozva a mezőgazdaságban és az őshonos állati fajokban. A tömeges elosztás megakadályozása érdekében az ausztrál hatóságok még falat építettek. De kevesen tudják, hogy véget ért ez a harc a szőrös állatokkal.

Az egész kiütéses akcióval kezdődött, amikor Tom Austin, egy szenvedélyes vadász több állatot engedt a vadba, úgy döntve, hogy nem okoz kárt, és egy idő múlva képes lesz vadászni őket. Ez a végzetes esemény 1859-ben történt. Ausztrália vadvilágvilága meglehetősen specifikus. A kontinensen elhúzódó elszigeteltség hatására speciális ökoszisztéma jött létre, amely még több ezer nyúlra nem volt kész. A helyzet az, hogy Ausztrália nagy részében nincs ragadozó, amely képes bármely állatpopuláció robbanásszerű növekedését megakadályozni.

Már a XIX. Végén nyilvánvalóvá váltak a természetben zajló ilyen könnyed beavatkozás eredményei. A nyulak hozzájárultak több tucat vadállatfaj kihalásához Ausztráliában, és súlyos károkat okoztak a mezőgazdaság számára. Fiatal fákat rántottak a kertekben, és a szántóföldön növényeket etettek. A nyulak jelentősen megsemmisítették a természetes vegetációt is, amely a legtöbb terület száraz éghajlata során a talajréteg leromlásához és megsemmisüléséhez vezetett. Ezenkívül a nagy fűfogyasztás miatt a juhok fő versenytársaivá váltak, amelyeket a helyi gazdálkodók neveltek. Mindezek a jelenségek tömeges jellegűek voltak, mivel az állatok száma több millió embert meghaladt, és a 2 millió nyúl éves lövöldözése nem javította a helyzetet. A nyulak invázió különösen a mezőgazdasági termelőket érintette. A 20. század elején még a drótkerítést is felépítették a nyulak terjedésének útjára, ám ezt szépen ugró és eltemető állatok könnyen meg tudták oldani.

Aztán az ausztráliaknak tudósok segítségére kellett fordulniuk. 1950-ben a szakértők a nyulakat fertőzték a myxomatosis vírussal, ami az európai nyulak halálához vezetett. A kísérletek megkezdését követő első évben a myxomatosis a fertőzött nyulak 99,8% -ának halálát okozta. De a gazdák számára sajnos a következő évben a halálozás 90% -ra esett, és végül 25% -ra stabilizálódott. Ez a nyulak állományának 600-ról 100 millióra csökkent. A túlélő nyulak genetikai rezisztenciát fejlesztettek ki a vírussal szemben, amelynek eredményeként 1991-re a populáció 200-300 millióra helyreállt.

Ezt követően a tudósok kísérleteket folytattak a kalcivírussal, amely nyúl vérzéses betegséget okoz. De ez a vírus nem adott teljes értékű eredményt: olyan egyének jelentkeztek, akik immunitást alakíthatnak ki a betegség ellen. Érdemes megjegyezni, hogy a természetben két ragadozó faj nyulakkal táplálkozik - egy dingó kutya és egy sas. De nem tudják segíteni Ausztráliától a nyúlprobléma megszabadulását. A szakértők szerint a nyulak évente olyan füvet fogyasztanak, amely elegendő 25 millió juh etetéséhez.

A nyulakkal szembeni sajnálatos helyzet ellenére sok szempontból tanulságos lett, és megmutatta, milyen rosszul képzeljük el a természetbe való beavatkozás következményeit. És még egy látszólag ártalmatlan cselekedet is súlyos környezeti problémához vezethet, amelynek megoldására még nem került sor.